Az elmúlt években egyre több 25-35 éves vezetővel, tulajdonosgyerekkel és kulcsemberrel beszélgettem generációváltási projektekben, és van egy mondat, amit szinte mindenki kimond valamilyen formában:
„Nem a céget nem akarom. Így nem akarom.”
Sok tulajdonos még mindig azt gondolja, hogy az utód azért lép vissza, mert fél a felelősségtől, nincs benne elég ambíció, vagy egyszerűen nem elég lojális. A tapasztalatom szerint a valóság egészen más. A legtöbb esetben nem az utód mond nemet a vállalkozásra, hanem a működésre.
Arra a rendszerre, ahol minden döntés egy embernél fut össze. Arra a szervezetre, ahol a vezetők felelősek ugyan az eredményért, de valójában nincs döntési jogkörük. Arra a kultúrára, ahol a bizalom helyett kontroll működik.
A mai fiatal vezetők egészen más környezetben nőttek fel. Gyorsabban dolgozzák fel az információkat, természetes számukra az átláthatóság, a folyamatos visszajelzés és a valós együttműködés. Nem azért mennek el, mert kevesebbet akarnak dolgozni, hanem azért, mert nem akarnak olyan játszmákban részt venni, amelyekről pontosan látják, hogy semmilyen értéket nem teremtenek.
A generációváltás valójában ritkán emberi probléma. Sokkal gyakrabban szervezeti probléma, mert egy utódot nem lehet egyszerűen kinevelni. A szervezetet is fel kell készíteni arra, hogy egyszer már ne az alapító legyen minden döntés középpontjában.
A legtöbb generációváltás nem akkor bukik el, amikor az utód nemet mond, hanem évekkel korábban. Abban a pillanatban, amikor a tulajdonos elkezdi pótolhatatlannak hinni magát.
És talán ez a legfontosabb kérdés: Valóban nincs alkalmas utód vagy a cég működése vált alkalmatlanná arra, hogy befogadjon egy új generációs vezetőt?
#generációváltás #utódlás #vezetés #szervezetfejlesztés #cégépítés #HCBSolutions